A gitár (nemzetközi szó a spanyol guitarra-ból, ez pedig – arab közvetítéssel – a görög kitharából) a húros hangszerek, ezen belül a pengetős hangszerek csoportjába tartozó hangszer. Megszólaltatása pengetővel, illetve ujjal történik. Általában hat húrja van, ezek hangolása E-A-d-g-h-e’. A gitár kivitele szerint lehet klasszikus, akusztikus, elektromos vagy elektro-akusztikus. A hangszer igen népszerű. Szinte minden zenei stílusban képviselteti magát valamilyen formában. mivel igen sokoldalú, hiszen az egyes gitárok típusuktól és zenei stílustól függően betölthetnek szólista szerepet, de megállják helyüket a ritmusszekcióban is. A gitárkészítés – bár napjainkban már tömeggyártásról beszélünk – megőrizte a kézműves hangszerkészítők hagyományait.

A fuvolát fúvástechnikája, zenekarbeli szerepe alapján a fafúvós hangszerek közé sorolják annak ellenére, hogy napjainkban már leggyakrabban fémből készül. A legmozgékonyabb hangú fúvós hangszer. Hangképzés szempontjából a legegyszerűbb hangszerek egyike, valódi fúvókája nincs is, a hangszert a játékos ajkai által a fejrészen lévő befúvónyílásra irányított levegőáram szólaltatja meg. Hangterjedelme nagy. A szimfonikus zenekarokban gyakran van szólisztikus szerepe virtuóz játéka miatt. A hangszer már kisiskoláskánt is tanulható. Olykor a fuvolatanulás előkészítő hangszere lehet a “fife”, mely könnyen beszerezhető, és a legkisebbeknek is lehetőséget nyújt a zenetanulásra.

Az oboa eredete nagyon régi gyökerekre nyúlik vissza. A középkori források szerint az ókori görögök is használtak fúvástechnikában hasonló hangszert. Aulos-nak hívták és a hangja csatába hívogató volt.
több évszázados fejlődés eredménye, hogy egyre több billentyűvel látták el, korszerűsítették sok tekintetben és a XX században nyerte el a mai formáját. A zenetörténet egyik legkedveltebb hangszere. A barokk korszakban írtak rá a legtöbb művet. Johann Sebastian Bach egyik legkedvesebb hangszere volt.
A mai hangszereket jórészt az egyik legnemesebb fából, ébenfából készítik, melyen bonyolult billentyűzet teszi lehetővé a virtuóz művész játékát. Megszólaltatása egy rézcsövecskére felkötött és megfaragott kettős nádlapocska segítségével történik. A zenekari játékára jellemző, hogyha a hangszer megszólal, a többi hangszerek elcsendesülnek.

A szaxofon bár sárgarézből készül, de mégis a fafúvós hangszerek közé soroljuk, mivel számos dologban hasonlít a klarinéthoz. Megszólaltatása, billentyűkiosztása megegyezik. A hangszer többféle méretben készül. Leggyakrabban az alt és tenorszaxofon használatos. A hangszer a zenetörténetben még nagyon fiatalnak számít, még nincs kétszáz éves. A szimfonikus zenekaroknak nem állandó hangszere, de a könnyűzenében fontos szerepet tölt be. Hangszíne sokoldalú. A hangszer mérete és súlya miatt inkább a nagyobb korosztálynak ajánlott. Legkorábban 10-12 éves korban ajánlott elkezdeni.

A cselló (gordonka, kisbőgő) egy nagy hangterjedelmű, basszus fekvésű vonós hangszer, mely a család középső tagja. Ez a hangszer is négy húros. A legmélyebb húr a C, melyet a G, a D és az A húrok követnek. A hegedűvel és a brácsával ellentétben, e hangszert játék közben a földre kell támasztani és ülve játszani rajta. Mély hangjai kitűnően betöltik a zenekari basszusszólam funkcióját. A magas regisztere pedig képessé teszi vezető dallamok játszására is. A cselló a hegedű után a legdallamosabb vonós hangszer, amelynek hangja a legközelebb áll az emberi hanghoz. Mivel a tanulóhangszerek gyakran készülnek kisebb méretben, így ez a hangszer is könnyen tanulható kicsiknek. 

A baritonkürt vagy egyszerűen bariton a rézfúvós hangszerek közé tartozik. Hangfekvése a trombita és a tuba között van. Az eufóniumhoz hasonlóan pedálhangja B, ami a szárnykürt alatt egy oktávval szól. A vele azonos csőhosszúságú tenorkürttől bővebb menzúrája különbözteti meg. Elsősorban fúvósegyüttesekben kap szerepet.

A tenorkürt anyaga is sárgarézből készült. Három nyomó- vagy forgószeleppel rendelkezik. Ezek más szelepes rézfúvós hangszerhez hasonlóan különböző hosszúságú csődarabokat iktatnak be a csőrezonátorba, ezzel áthangolva azt, hogy minden hang megszólaltatható legyen. A többi tölcséres fúvókájú hangszerhez hasonlóan a tenorkürt elsődleges hangforrása a játékos fúvókához szorított ajkainak rezgése, amely a cső különböző rezonanciáit képes megszólaltatni. Mivel a hangszer furata hossza nagy részében táguló, kónikus, a hangja kerekebb, lágyabb, mint a trombitáé vagy a harsonáé, de mély regisztereiben nem annyira telt, mint a nála is bővebb menzúrájú és hangsúlyozottabban kónikus baritonkürt, eufónium hangja.